pillanatok az életemből

A 60-as évek elején az aratás még máshogy nézet ki mint napjainkban, a földek nagy táblákban a termelő szövetkezetek tulajdonában voltak gép kevés volt munka meg sok. Az emberek hajnalok hajnalán kezdték a kemény munkát ahonnan csak a déli forróság űzte őket a hűvösebb…

   Szeretem nagyon a festészetet, de istenigazából csak két-három művész képeit ismerem hozzávetőlegesen. A többi képet lelkes hozzá nem értő szemével nézem és a magam spártai módján eldöntöm tetszik-e vagy sem. Két művészt szeretek nagyon és az Ő műveiket fel…

   Árvíz lesz, súlyos árvíz a folyók majd kilépnek a medrükből és elfoglalják azt, ami az övék, amiről lemondanak az aszályos hónapokban. Az emberek védekezni fognak fáradhatatlanul töltik majd a homokzsákokat, kérnek, sírnak, könyörögnek, egyik pillanatban…

A szépség a legfurcsább emberi tulajdonságunk, miért talán azért, mert szubjektív, mert nem időtálló, mert összefonódik észrevétlenül a kisugárzással, a vonzalommal. A szépség szubjektív és itt lehet egy szélesebb társadalmi szubjektivitásról beszélni. Mire gondolok most…

Sokáig néztem, de nem láttam, sokáig hallgattam, de nem hallottam, sokáig érzékeltem, de nem éreztem, elpazaroltam nagyon sok időt és energiát  olyan dolgokra, amikről azt hittem fontosak. A boldogságról azt hittem, hogy majd valaki elhozza nekem és megajándékoz vele.…

   Olyan kétarcú tél volt, hol szakadt a hó és hideg volt és köd és mindent beborított a tél vasfoga, hol kora tavaszi napokat idéző enyhe idő volt, esővel tarkítva. Emiatt hol fagyott, hol engedett nem tudta istenigazából az időjárás hogy mit akar. De gyönyörű volt,…

   Belopakodott az életembe az újév észre se vettem csak itt lett egyszerre. Nem éreztem a pillanatot szilveszter éjfélkor, hogy valami nagy és új elkezdődött, és ha most rágondolok, most sem érzem. Folytatódik az, amit eddig építettem, valahol majd learatom a…