Köszönöm Feribá…..
Nagymama és Nagypapa
Nagypapa és Nagymama Nagykőrösösön élte az iparos ember és felesége egyszerű de nagyon szép életét, a Papa kovács volt s ennek a munkának szentelte az egész életét mester volt a szakmájában s mint ilyen embernek megvolt benne a képesség hogy egy dolgot több szemszögből is megvizsgáljon hiszen nem inas már hogy ide oda kapkodjon. A Nagymama mióta Papával élt a háztartást vezette nevelte a gyermekeket mosott, főzött sütit sütött később az unokákra, ránk vigyázott sosem unatkozott sosem panaszkodott. Olyan emberek voltak akik két világháborút végignéztek tanultak sok mindent dolgoztak, szenvedtek, örültek, gyereket adtak a világnak s a legfontosabb jóban rosszban kitartottak egymás mellett.
Én lehettem vagy 17 amikor ez történet megszületett, éppen abban a lázadó(mert abban az időben ez annak számított) időszakomban voltam amikor hosszú volt hajam és nagy karika fülbevalókat hordtam és mindenem a rock zene volt. Otthon kezdtem felvállalni a dolgaimat hogy dohányzok meg néha iszok a haverokkal pár sört. És ebben a bontakozó kis önállóságomban egyszer úgy alakult hogy a papának sok munkája volt és megkért mivel helyileg én voltam a legközelebbi unoka hogy szombaton menjek segíteni neki . És én örültem egyrészről mert nagyon szerettem Papával dolgozni vele mindig minden sikerült másrészről úgy éreztem újabb lépést tettem a felnőttség felé mert akkor még azt hittem jó felnőttnek lenni.
Dolgoztunk is reggel 6-tól nem kapkodva de folyamatosan mert Papa mindig azt mondta a munkával kapcsolatosan két szép dolgot kell csak megjegyezni az egyik „dolgozni csak pontosan szépen ahogy csillag megy az égen úgy érdemes” a másik egy munkát csak egyszer kell megcsinálni de akkor jól. 11-kor a délelőtti munkának vége szakadt mert ebéd előtt a mesternek jár 1 óra pihenés és bementünk a házba ahol a Nagymama ügyködött az ebéden, de nem álltunk meg a konyhába hanem beültünk a nagyszobába beszélgetni mert a Papának megvolt az a szokása hogy ebéd előtt mindig elszívott egy szál cigarettát egy kis unikum kíséretében . A mai nap különleges volt mert először kínált az életben engem is mindkettővel és én kértem is mert ez olyan felnőttesnek tűnt. A két unikumos pohár összezörrent majd üresen az asztalon koppantak miközben mi füstbe burkolva beszélgettünk a délutáni teendőkről. Egyszer csak észre se vettem a Nagymama robbant füstölgő idillikus kettősünk közé s unszolta az öreget hogy menjen már ki a konyhába és kóstolja meg a leves sóját, hozzám fordulva a következő szavak kíséretében elvette majd elnyomta a cigimet: „ Miért dohányzol drága bogaram hiszen mindennek eljön az ideje és te még olyan fiatal vagy hogy ilyen dolgokról döntsél”. Én sértett kis felnőttségi mivoltomban a nagypapára kaptam a szemem hiszen Ő kínált meg miért nem mondja miért nem véd meg, de Ő csak lesütötte a szemét mosolygott és kiment megkóstolni a levest a Nagymamával. Miután visszajött szó nélkül visszaült a helyére elővett a dobozából még egy szál cigarettát s felém nyújtva csak mosolyogva annyit mondott :”a Nagymama nagyon bölcs és okos asszony de most magunk közt megvallva tévedett az idő nem eljön ….elrohan”.
