Az évszakok
Szeretem az évszakokat bár, ahogy jönnek, mennek, sürögnek körülöttem fáradhatatlanul, az idő múlását, saját mulandóságomat mindig eszembe juttatják, de ember vagyok, s ez természetes gondolat, ami azért nem árnyékolja be az életemet. Hiszen jöttem, tanulok, szeretek, hibázok, elbukok, győzök, vesztek, szóval élek, körforgásban, néha ez van, néha az, pont mint az évszakoknál.
Szeretem a tavaszt, mert az újrakezdésről szól, miután a tél halálos nyugalommal elsöpört mindent, vagy legalább is tetszhalálra ítélt. Akkor jön Ő és kis bájos szellőivel, melegedő napsütésével virág illatot varázsol a mezőkre. A termékenység díszébe öltözteti Flórát és Faunát, megrövidíti a lányok szoknyáját és új reményeket gyújt a fáradt szívekbe.
Szeretem a nyarat, mert nem kell sok ruha és hosszúak a nappalok. Szeretem az éjszakái miatt, ami töltve van minden csodával, misztikus csillagokkal, zenélő tücskökkel, balatoni illattal. A nyár ezért van, hogy az ember szabad legyen s elmenjen olyan helyekre, olyan emberekkel, akikkel olyan érzéseket akar átélni, amilyenek létezéséről nem is tudott hogy léteznek, csak abban a minutumban, amikor megtörtént, s el is felejti nyomban, de így van jól, máskülönben nem akarna mozdulni abból a pillanatból .
Szeretem az őszt, mert gyönyörűek a színei, s bár benne van a közeledő elmúlás lappangó, lelket tipró jelentése, de ez az élet rendje. Ősszel menni kell az erdőbe, a rétre, kézen fogni Valakit és menni, és rácsodálkozni, hogy milyen szép a vidék ősszel, és nem az elmúlással foglalkozni. Eljön az a gondolat nélkül is. Azok a színek a rozsdától a vörösig, az ég kékjének keretében, utánozhatatlan, leírhatatlan, minden rezdülésében változó… ajándékozó.
Szeretem a telet, mert tiszta, ártatlan, jég kezével, fagy leheletével, hó takarójával elsöpri, eltakarja, amit akar. Ilyenkor van a gyerekek legszebb időszaka, a mikulás, a karácsony, lehet meglepetésre várni, hógolyózni, hóembert építeni. S jön a szilveszter, a fogadalmak, a tanulságok, a vágyak, remények ideje ez, amitől évről évre annyi ember, annyi jót vár, elfelejtve hogy csak rajtuk áll, mi lesz a jövő. A fensőbb hatalmaknak üzleti érzékük nem sok van Ők a fogadalmakkal nem tudnak mit kezdeni, csak a cselekvéssel, de a fogadalmat az embernél tett ritkán követ.
Ezt jelentik az évszakok - a teljesség igénye nélkül - nekem. Persze, a tollamban rejlő hatalom nincs akkora, hogy a töredékét is megéreztessem Veled annak amit érzek, mikor leírtam ezt a pár sort, de próbálom. Olyan ez, mint az eső (visszatérve az évszakokhoz még egy szó erejéig), mert néha beborul és esik, és szakad, villámlik, dörög, csattan, de a viharfelhő felett is süt a nap, amúgy meg szeretem az esőt, mert más nem szereti.
