Árvíz lesz, súlyos árvíz a folyók majd kilépnek a medrükből és elfoglalják azt, ami az övék, amiről lemondanak az aszályos hónapokban. Az emberek védekezni fognak fáradhatatlanul töltik majd a homokzsákokat, kérnek, sírnak, könyörögnek, egyik pillanatban átkozzák az eget a következőben fohászkodnak hozzá. A víz, amiből maga az élet is kipattant pedig elveszi majd sok ember egész addigi életét … érdekes hogy víz nélkül nem élhetünk, mégis ha úgy akarja pusztító áradatként elsöpri azt amit felépítettünk és örülhetünk, hogy életünk meghagyja. De harcolni fogunk minden házért, minden utcáért, minden emberi sorsért egy olyan egyenlőtlen háborúban ahol nyerni nem tudunk, de ha nem harcolunk, akkor vesztünk. Szóval emberek fel a gátra lesz mit tenni, minden segítőkézre szükség lesz. Menteni kell majd mi menthető és tompítani kell a pusztítást okozta sebeket, ahol tehetetlenek leszünk. Össze kell fogni végre, mint régen, amikor a Hont foglaltuk, vagy mikor Mátyást a Dunán királlyá választottuk. Hiszem képesek vagyunk rá és ez jó mert egyre nagyobb szükségünk van s lesz erre és mikor a szükség elmúlik ráébredünk mennyivel jobb, könnyebb összekapaszkodva, mikor számítanak ránk és számíthatunk másra.
Árvíz lesz, súlyos árvíz s remélem elmossa a féltékenységet, a tehetetlenséget, a széthúzást az összes bűnünk ami falat von köztünk, mert vannak gátak amikre nincsen szükségünk.
